A sírás nem elég

A történet, amelyről most beszámolok, bizonyos értelemben az egyik legmegrázóbb, amivel az elmúlt tizenegy évben találkoztam, mióta nők elleni - és az évek során már gyerekek, vagy bárki elleni - erőszakkal foglalkozom. Rengeteg eljárást követtem végig, amelynek így vagy úgy a részese lettem. De tizenegy év alatt egyetlen elmarasztaló ítéletben sem voltam annyira biztos, mint ebben az ügyben, amelyről most először részleteiben is beszámolok. Sosem voltam ilyen nyugodt az ítéletet illetően. És tegnap felmentették az elkövetőt. A magyar Brock Turner-történet* következik.

Eddig csak érintőlegesen, általánosságban beszéltem erről az esetről. Részben azért, mert a történet helyszíne - a kollégium és az azt fenntartó egyetem - sokáig az áldozat lakóhelye volt, és az egyetem ma is az, ahová jár. Részben pedig azért, mert az eljárás folyamatban volt, nem volt szükség nyilvánosságra. Az első ijesztő jel az volt, hogy az ügyész(nő) beismerő vallomás esetén mindössze egy év, két évre felfüggesztett büntetést ajánlott a brutális erőszaktevőnek, aki ezt nem fogadta el. Akit tegnap felmentettek. A magyar jogrendszer környékén töltött éveim, a teljes pályafutásom legfelkavaróbb, leginkább pusztító, mindennél fájdalmasabb végkifejlete lehet a mai. Készüljetek, nem lesz könnyű olvasmány.

---

Három és fél évvel ezelőtt történt. Az akkor 21 éves R. épp a nyári szünet után tért vissza a kollégiumba. Egyik este fájt a feje, lefeküdt aludni, ám hajnalban, a buliból visszatérve - ahova a fejfájós R. nem ment el -, bekopogott hozzá egy haversrác, akivel korábban találkozgatott, és akitől még este üzenetben fejfájáscsillapítót kért. R., bár korábban jelezte, hogy már nem kell a gyógyszer, beengedte a szobába.

Ami ezután történt, az minden szülő rémálma.

A fiatal, százkilós férfi leszorította az apró, törékeny lányt, aki hiába könyörgött, hiába sírt, hogy fáj, hogy nem akarja, a férfi megerőszakolta. R. hosszú órákig kérlelte, hogy hagyja abba. Bántalmazója ettől - saját későbbi állítása szerint - még jobban felizgult. Miután végzett, otthagyta.

Másnap a lány az elkövető értetlenkedő üzeneteire visszakérdezett, és a férfi maga írta le, hogy a tudata befogta a cselekedete mibenlétét, pontosan érzékelte a lány könyörgését, hogy fáj, hogy nem akarja, hogy hagyja abba - és azt is pontosan tudta, hogy amit tett, erőszak volt.

R. nem sokkal később összeszedte a használt óvszert, a véres bugyit, fogta az elkövető üzeneteit, és nekiindult. Elment a kórházba látleletet felvetetni és megvizsgáltatni a még mindig vérző hüvelyét, és a görcsös alhasi fájdalom okát. A kórházban nem voltak hajlandók megvizsgálni. A szokásos mondat hangzott el: „kinek van kedve tanúskodni évekig a bíróságon”. Elhajtották egy esemény utáni tablettával és egy No-Spa-val.

Ezután a rendőrségre ment. Ott nem vettek fel jegyzőkönyvet. Közölték vele, hogy valójában csak a volt barátja előtti barátját gyászolja, figyelmet akar, menjen haza, és „mehet az afterparty”.

Ekkor kerültem én a képbe. Valahogy a nevem és az alapítványom említésére hirtelen lett kórházi vizsgálat, lett rendőrségi jegyzőkönyv, és a feljelentést is felvették.

A következő három és fél évben R.-t próbáltam lelkileg tartani, miközben hősiesen elviselte, hogy az egyetem - hiába jeleztem a tanszékvezetőnek, a rektornak, mindenkinek - a bántalmazót a kollégiumban és az egyetemen tartotta, még a vádemelés után is.

Az egyetem vezetősége, miután szembesült azzal, hogy R. kapcsolatban áll velem, maga is feljelentést tett a kollégiumi erőszak miatt, ám a szép jövő előtt álló férfi továbbra is a kollégiumban maradhatott, ahol minden lányra veszélyt jelenthetett. Miközben az eset olyan kézenfekvő, tényszerű és egyértelmű volt, hogy azt - a büntetőeljárástól függetlenül - egy belső vizsgálat is feltárhatta volna. Ahhoz legalábbis a kellő bizonyossággal megállapítható volt, mi történt, hogy a kollégiumi elhelyezésről - de akár a hallgatói jogviszony felfüggesztéséről - döntés születhessen. Ráadásul ugye az egyetem maga is feljelentést tett a hallgató ellen, pontosan a tudomására jutott információk alapján. Ennek ellenére, a kollégiumban élőkre potenciálisan veszélyes - egyébként is köztudottan agresszív - elkövető helyett R.-nek kellett albérletbe mennie.

Az egyetem pedig még meg is jutalmazta: két Erasmus-programon vett részt, saját, külsős műtermet kapott és részt vehetett a diplomakiállításon, miután már vádat emeltek ellene az erőszak miatt. Szép élete volt.

Mi ettől eltekintve viszont nyugodtak voltunk. A tárgyi bizonyítékok megvannak: a használt óvszer, a véres bugyi, a cseten leírt beismerés. Nem nagyon volt mit bizonyítani. Ez az az ügy, ami megcsinálja magát, a rendőrségnek és az ügyészségnek nem sok dolga volt vele, sértetti képviselőt is csak a biztonság kedvéért ajánlottam R.-nek. Az egyik legjobbat, akit ismerek.

Eltelt három és fél év. A bántalmazó vígan lediplomázott. R.-nek még egy szemeszter van hátra, májusban diplomázik. Albérletben él, nincs saját, külső műterme.

És tegnap ebben az ügyben - amelyben az ügyész és a bíró is nő - a bíróság felmentette a bántalmazót. Az ügyésznek három napja van fellebbezni. A magánindítványt benyújtó - mert a szexuális erőszak bűncselekmény még mindig  csak magánindítványra üldözendő - sértett pedig csak tehetetlenül remélheti, hogy az ügyész élni fog e jogával.

A felmentés indokolása szerint a nem beleegyezés még nem erőszak. Az ügyész mindössze szexuális kényszerítés miatt emelt vádat, nem szexuális erőszak miatt. Lássuk, melyik mit jelent:

A Btk. 196. § szerint  (1) Szexuális kényszerítést követ el, aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A Btk. 197. § szerint (1) Szexuális erőszakot követ el, és bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a) a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el, b) más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát szexuális cselekményre használja fel.

Amit R. átélt, az a legbrutálisabb erőszak. Minden erőszak a legbrutálisabb, mert minden alkalommal, amikor valaki azt éli meg, hogy a teste feletti kontrollt elveszik tőle, hogy a vele szemben alkalmazott bármilyen (fizikai vagy pszichés) erőszak miatt akármit megtehetnek vele, egyúttal halálfélelmet is átél. Olyasmi élmény ez, mint amikor az ember azt álmodja, hogy menekülnie kell, és álmában képtelen futni. Éber rémálom, lefagyással, pánikkal, halálfélelemmel. R.-t a saját ágyában, félálomban érte az erőszak. Abban a térben, ahol a legnagyobb biztonságban kellett volna érezni magát. A “bűne”, hogy nem karmolt, harapott és üvöltött, a bírónő szerint bizonyára nem tanúsított “kellő” ellenállást. A sírás, a könyörgés, a NEM nem elég.

Az eljáró szakembereket a fentiek nem érdekelték: végig csak azt firtatták, hogy R. korábban létesített-e szexuális kapcsolatot az elkövetővel, illetve hogy ki mással randizott még az eset idején.

Ezen a ponton nem tudok mást tenni, mint magam is remélni, hogy az ügyész a rendelkezésére álló három (ma már csak két) napon belül fellebbezni fog, és hogy a bíró józan belátásra tér. A tét valószínűleg jó esetben is mindössze egy felfüggesztett büntetés. R. számára viszont annak a kimondása, hogy a trauma, amely meghatározta az egyetemi éveit, valós. Ízlelgessük. Egy ember tudatosan, bizonyítottan fizikai erőfölényével visszaélve erőszakot követ el. Egy százkilós férfi lefogott és megerőszakolt egy alig ötvenkilós lányt. Az ügyben a bizonyítékok zárt logikai láncot alkotnak. 

És mégis: ma Magyarországon mindez kevés volt egy elmarasztaló ítélethez. Így megy ez az országban, ahol például az el nem rendelt távoltartások esetében perköltséget fizettetnek az áldozattal.

R. az ítélet után ennyit mondott: Minden létező intézmény által elárulva érzem magam.

Egyet ígérhetek.

Engem nem érdekel, ki lesz kormányon április 13-ától. Nem állok meg addig, amíg Magyarországon el nem érjük azt a rendkívüli kegyet, hogy ha lefognak, és ha sírunk vagy ha csak nem mondunk igent, ha nem fejezzük ki az egyértelmű, lelkes beleegyezésünket, az elég legyen az elítéléshez. Legyen végre elég annyi, hogy nem mondtuk azt, hogy igen.

A konszenzuális szex feltétele a lelkes, kifejezett beleegyezés. Hogy ugyanannyira akarjuk, mint a másik. Minden, ami ennél kevesebb, nemre, korra, társadalmi státusra való tekintet nélkül: erőszak.

Én nem nyugszom, amíg ezt a törvény betűje a maga teljes, világos egyértelműségével ki nem mondja. Úgy, hogy még azok a bírók is kénytelenek legyenek helyesen ítélni, akik a törvény betűje alapján egyébként eddig is megtehették volna.

Ebben az országban élünk. És igen. Bárki lányából, testvéréből, unokahúgából lehet R. Senki sem lehet nyugodt. Ebben a tudatban hozzatok meg minden döntést.

Ma, Magyarországon bárki lehet R.

---

*Brock Turner 2015-ben, a Stanford Egyetem hallgatójaként megerőszakolt egy eszméletlen nőt nem messze egy egyetemi klubtól, a kukák mögött. Két svéd diák kapta rajta. Az ügy bizonyítékai egyértelműek voltak, mégis mindössze hat hónap börtönt kapott, amiből három hónapot töltött le. A bíró indoklása lényegében az volt, hogy a „jó jövő előtt álló, tehetséges úszó” életét nem akarta tönkretenni. Ez váltotta ki a nemzetközi felháborodást.

Magyarországon hasonló volt az az eset, amikor 2016-ban egy 14 éves gyereket nála egy-két évvel idősebb fiúk csoportosan megerőszakoltak, miután a kislánnyal, aki életében először fogyasztott alkoholt, lehúzattak egy fél liter vodkát, így védekezésre képtelen állapotba került. A fiúkmegerőszakolták, levizelték, majd az erről készült videófelvételt még az internetre is feltöltötték. Ezután ítélt úgy Balla Lajos bíró, hogy az elkövetők mind jó családból való fiatalemberek, akiknek kár lenne egy ilyen ügy miatt tönkretenni a jövőjét. A bírói indokolás csúcspontjaként sértetti közrehatásként értékelte az áldozat alkoholfogyasztását. Az esetről itt írtam akkor: https://anemaznem.blog.hu/2016/06/15/piros_lapot_balla_urnak

---

Ha gondoljátok, a Substack-blogom előfizetőjeként támogathatjátok a munkámat, havi vagy kedvezményes éves előfizetéssel. Ha nem fér bele, az se gond, mindenképpen köszönöm, ha feliratkoztok és velem vagytok.