A történet, amelyről most beszámolok, bizonyos értelemben az egyik legmegrázóbb, amivel az elmúlt tizenegy évben találkoztam, mióta nők elleni - és az évek során már gyerekek, vagy bárki elleni - erőszakkal foglalkozom.
...az abuzált minden nap újra és újra átéli a rettenetet,de naívan bízik abban,hogy igazságot szolgáltatnak neki. Bummmmm,a bíróságtól jön az újabb arculcsapás...
Ha nem bírja tovább,és magát kezdi bántani?! Na, akkor Eulália néni meg Alojz bácsi vihogva legyint: gyenge vót! 🤬 komolyan,a keserű epe feltolul az ember szájába. Respekt minden áldozatnak és harcos segítőnek 🫶
Az elkövetőről nem szóltam, szándékosan - emberként lehet saját ítéletem, de az ítéljen ebben hivatalosan, akinek megvan a képzettsége és tapasztalata, hogy mindent figyelembe vegyen és korrektül, igazságosan járjon el, egy fair és publikus eljárás keretében. Tanuljon belőle mindenki, oktassák, ilyen többé ne legyen.
A felmentés ténye és az egész procedúra teljesen ellene megy ennek. A felfogás még inkább.
Ekkora diszkrepanciával más korban meglincselték volna a bírót _is_...
Az indoklást én is szeretném látni, mert emberek nem szoktak bűncselekményeket SMS-ben elismerni. Vagy volt egy itt nem ismertett kürölmény, vagy az elkövetőnek erős politikai kapcsolatai vannak.
Azzal kezdem, hogy jó, hogy volt hová fordulnia R.-nek. Felháborító és jól tapintható a magyar valóság. Az áldozat hibáztatás és a felelősségvállalás hiányának kényelme biztosította az elkövető büntetlenségét. Az intézmények és hatóságok jogalkalmazása megbukott. A jogsérelem borítékolva. Nagyon sajnálom az áldozatot. El sem tudom képzelni, min mehetett keresztül, én szégyenlem mások helyett magam.
Látnunk kell, hogy mindez a férfi dominanciáju társadalomban tud megtörténni, és mindaddig meg is fog történni, amig meg nem valósul a nemek tàrsadalmi egyenjogúsága. Ez ugyan még messze van, de messziről indultunk (eltekintve az ősi matriarhátustól).
Szerintem a törvények betartatása enélkül is megoldható lenne, mert a munkaadó is pl. domináns szerepben van a munkavállalósval szemben, mégis sokszor a munkavállaló nyeri a munkaügyi pert.
Bocs, de nem Magyarországon. Barátnőmmel Angliában történt, ugyanez, egyetemen. Ráadásul csoportos erőszak. Szart sem csináltak, senkit nem érdekelt, mert az egyetem jó híre fontosabb volt.
Meg Rotherham, több ezer tinédzserlány, elképesztő, ahol az is belejátszott, hogy mindenki rettegett a rasszizmus-iszlamofóbia-kártyától. Konkrétan elküldtek whistleblowereket antirasszista érzékenyítőre....
Ez mi ? Milyen kétféle erőszak. Ha valaki erőfölényben van, akkor nem erőszakot követ el, csak szexuális kényszerítést? Ki alkotta ezeket a bűnösöket felmentő szarokat ? Egy igazi beteg, bántalmazó országgá tették a jelenlegi felelősök és a fékeik és ellensúlyaik (politikusok, közszereplők, médiaszemélyiségek, véleményformálók, rendőrök, bírók, ügyészek, jogászok, ügyvédek, akik ezt megalkották, és akik ezt eltűrik, akik ezekkel a gyalázatokkal megalkudnak nap mint nap) Magyarországot.
Nagyon remélem hogy egytől egyig felelni fognak bűneikért. Azok is, akik ezt hallgatólagosan, a jelenlétükkel támogatják. A jelenlegi magyar értelmiség, valóban megalkotta a kakisztokráciát...tisztelet a maroknyi kivételnek.
Őszintén minden tiszteletem az áldozaté, hogy volt annyi önkontrollja, hogy az ítélet hirdetésnél nem próbálta elharapni valakinek a torkát, engem kb abban a Hannibal szájkosaras kényszerzubbonyban kellett volna, hogy elszállítsanak onnan.
Maximálisan egyetértek azzal, hogy a nők elleni erőszak rendszerszintű probléma. Nem normális az, hogy akár kamaszok is megússzanak egy olyan súlyos bűncselekményt, amit leírtál. Ha az állam nem bünteti meg az ilyeneket, az az igazságszolgáltatás működését is aláássa.
Emellett szeretném hozzátenni - sajnos személyes tapasztalatból mondom, hogy a bántalmazás áldozatai nemcsak nők lehetnek.
Voltam már olyan helyzetben, amikor én voltam a bántalmazott fél, és a környezetem ezt nem ismerte fel, sőt a némaságával a bántalmazó oldalára állt, mert ugye a férfi nem lehet áldozat.
Annyit tennék csak hozzá, hogy a bántalmazás független attól, hogy nő vagy férfi az illető, aki elköveti. Igen hosszú időbe, és sok fájdalomba került anno felismerni, kimondani, hogy magam is bántalmazott voltam. Sajnos ma is sok férfi van, aki senkinek sem mer beszélni a helyzetéről.
Az általad leírt jelenségek nemcsak az egyénnek ártanak, hanem fenntartanak egy olyan társadalmi környezetet is, ahol sok áldozat, akár nő, akár férfi, nem mer megszólalni. Ez a csend pedig senkinek sem válik a javára.
Előrebocsátom, hogy nem erre a konkrét ügyről beszélek, hanem a jelenségről általánosságban - szerintem nem helyén való kiragadni néhány anekdotikus epizódot, majd publicisztikai stílusban a publikum elé tárni, hogy azok majd jól felháborodjanak. Nomeg az eljárás teljes iratanyagának ismerete nélkül pálcát törni... öh ki felett is? A bíró, az ügyész, vagy a teljes büntetőjogi dogmatika fölött?
Ezt írod:
"A konszenzuális szex feltétele a lelkes, kifejezett beleegyezés. Hogy ugyanannyira akarjuk, mint a másik. Minden, ami ennél kevesebb, nemre, korra, társadalmi státusra való tekintet nélkül: erőszak."
Mármint ki szerint? Ki állapította ezt meg? Mert nem a törvény az biztos. "UGYANANNYIRA" kell akarni? Akkor ha a barátnőm nagyon akarja, én meg épp úgy vagyok vele, hogy "üsse kavics, végülis miért ne", akkor én meg vagyok erőszakolva, barátnőnek meg 8 év börtön? Azért ez elég erős elgondolás, a fél ország a börtönben lehetne.
Az a baj, hogy ha össze-vissza tágítják az "erőszak" fogalmát, abból csak egy káosz, és a nem túl kívánatos amerikai woke opression olympics kultúra lesz: "Az a férfi ott 20 év megfogta a fenekem a liftben" --> 10 millió dollár. Bizonyíthatóság, jogbiztonság, ártatlanság vélelme meg ahogy angliánusok mondják "due process of law" meg "beyond reasonable doubt", az mehet mind szépen a kukába.
Az, hogy a férfi nagyobb testalkatú az nem képezheti önmagában marasztalás alapját, ugyanis a - pókokkal ellentétben - tetszik vagy nemtetszik egy biológiai adottság.
Ezt a "azért nem ellenkezett, mert lefagyott" kártyát nem kéne lépten-nyomon automatikusan bedobni valamennyi ügyben, ez lényegében azt tételezi fel, hogy minde nő mulya, mindennemű önálló agency nélkül. Ne mossuk már egybe a noszogatást, "nyomulást" az akaratmegtörő (vis absoluta) kényszerrel, mert egészen más kategória. Az, hogy valaki mulya, az nem jelenti azt, hogy "lefagyott".
Vagy ha valaki tényleg mulya, az hogyan tud beleegyezést adni? Azt elkíséri az anyukája 35 évesen is a közjegyzőhöz? Vagy elég ha lezajlik az alábbi párbeszéd:
- Tisztelt Hölgyem, kérem, hogy nyilatkozzon, hogy feltétlen és visszavonhatatlan hozzájárulását adja ahhoz, hogy velem szexuálisan közösüljön, mindezt lelkesen és mindennemű kényszer nélkül?
- Tisztelt Uram, a kérdésése ezúton határozott igenlő választ adok.
Meg a "mert lefagyott" kártyánál is fontos észrevétel büntetőjogilag, hogy az elkövető ezt felismerhette. Lehet mondani, hogy tulok az, aki nem, de szerintem a "tulok férfi" vs. "mulya nő" szexuális együttlétét elég elvadult dolog automatikusan szexuális erőszaknak minősíteni.
A "Consent" szo definicioja magyarul beleegyezes, engedelyezes. A konszenzualis szex igy magyarul beleegyezesen alapulo szex, igy a szemelyes peldaban On beleegyezett az egyuttletbe.
Az eroszak ujradefinialasa es a beleegyezes szo hasznalata mar megtortent az europai orszagok tobbsegeben, nem omlott ossze egyik orszag jogrendszere sem, bizonyithatosag es artatlansag vedelme tovabbra is a jogrendszerek fontos eleme.
Mi alapjan feltetelezi, hogy Magyarorszagon ez kaoszt hozna, es hogy az alapelvek valtoztatas utan nem lesznek biztositva?
A biologiai adottsagokkal a jog eddig is szamolt, ha az eset szempontjabol lenyeges volt.
A lefagyas hirtelen stresszre adott fiziologiai reakcio, angolul ez a "flight, fight, freeze" resze, nemtol fuggetlen, ha valakinek a szervezete stresszre "freeze" reakcioval valaszol, nem mulya a szemelyisege, es nem is felteltenul no az illeto.
Ha valaki mulya, nem jelenti, hogy nem kommunikal. A nonverbalis jelek, peldaul a masik kozelhuzasa, erintesek, szemkontaktus is kommunikacio reszei. Beleegyezesen alapulo egyuttlet soran a partnernek biztosnak kell hogy legyen abban, hogy a masik fel beleegyezest kommunikalt vagy sem. Ha nem biztos, akkor valoban szobeli kommunikacioval kell kideriteni es meg kell kerdezni a masik felet.
A cikk szerint "ugyanannyira" kell akarni, ezen definíció alapján ha az egyik fél egy kicsit kevésbé óhajtja a dolgot, máris erőszaktevő volna. Bizony az akarás nem egy igen/nem tengelyen van, nem csak a "óh, olyannyira akarom, hogy mindent megtennék érte", meg a "inkább ugranék a kútba" kategória van, hanem ezek között számtalan árnyalat.
Nem gondolom, hogy Magyarországnak jogi vagy erkölcsi kötelezettsége volna mindenben vakon, szolgai módon követni a nyugat-európai meg USA-beli trendeket. Az nem érv, hogy "ott már így van, TEHÁT itt így kell lennie". Ha elolvassuk, a 1938-39-es zsidótörvények parlamenti jegyzőkönyveit, az akkori szélsőjobb épp így érvelt a minél szigorúbb korlátozások mellett, hogy "kéremszépen, már EGÉSZ Európa bevezette, nem maradhatunk le, követnünk kell a trendeket!"
Bizony, egy adott korban a trendek nagyon is károsak is lehetnek, és az, hogy az elmúlt pár évtizedben a nyugati társadalmakban ez az iskola az uralkodó, abból nem következik sem az, hogy helyes, sem pedig az, hogy nekünk ezt zokszó nélkül implentálnunk kéne az erről szóló társadalmi vita lefolytatása nélkül.
Nem kell elvadult nacionalistának lenni, hogy az ember önérzetét sértse az a megközelítés, hogy ha a jogrendszerünk egy-egy tekintetben más iskolát követ, mint mondjuk Kalifornia vagy Hollandia, akkor mi "lemaradásban" vagyunk, és ezt azonnal korrigálnunk kell, egy-kettő.
Nem azt mondtam, hogy káoszt okozott, vagy itt is káoszt okozna, viszont tény, hogy minden ilyen intézkedés növeli az ártatlanul elítélések számát. A büntetőjog nem játékvasút, amibe AZONNAL bele kell kontárkodni, mert van egy szituáció, amit épp nem tudott kezelni. Ha például egy kevésbé forgalmas útkeresztőződésben történik egy autóbaleset, nem kell azonnal oda egy forgami lámpát telepíteni, csak mert történt egy szerencsétlenség. Vagy azért, mert egy gyermek leesett a hintáról, nem kell azonnal törvénybe iktatni, hogy mostantól minden gyermek bukósisakot köteles viselni a játszótéren.
A büntetőeljárásban az ártatlanság vélelme, meg a tisztességes eljáráshoz való jog sem egy igen/nem tengelyen van, hanem bizony egy spektrum, amelyben lehet erodálódni is, meg javulni is. Például az amerikai "mérgezett fa gyümölcse" elv implentálása javítana a dolgon nálunk. A "Believe women" politikai jelszó alkalmazása meg rontana, hiszen az gyakorlatilag a sértett nyilatkozatát vitathatatlanná tenné az ilyen típusú ügyekben.
Nem tagadtam, hogy létezik olyan, hogy "lefagyás", én azt vitattam, hogy MINDEN ilyen esetben azt a kártyát veszik elő lényegében AUTOMATIKUSAN, hogy az illető lefagyott. Lehet, hogy igen, de az is lehet, hogy tényleg csak mulya volt.
Ahhoz, hogy valaki büntetőjogilag felelősségre vonható legyen ahhoz szükséges az elkövető alanyi bűnössége is (szándékosság, avagy gondatlanság legalább). Ha egy tulok férfi találkozik egy mulya nővel, és az nem áll ellen, akkor bizony az fog következni, hogy az illető semmilyen módon nem fogja tudni felismerni, hogy itt ő nem akarja. Azt persze lehet mondani, hogy egy ilyen tulok férfi, aki nem figyeli a partner nonverbális jelzéseit, annak a szexuális kultúrája az olyan amilyen, viszont tuloknak lenni nem bűncselekmény. Ez a megközelítés egyszerűen ahhoz vezet, hogy a "tulok férfi vs. mulya nő" szexuális együttléte gyakorlatilag automatikusan erőszak.
Van a büntetőjogban olyan elv is, hogy "ultima ratio", vagyis az, hogy valami elítélendő, megbotránkoztató, stb. abból önmagában nem következik az, hogy bűncselekmény kell, hogy legyen.
"Ha nem biztos, akkor valoban szobeli kommunikacioval kell kideriteni es meg kell kerdezni a masik felet."
Ad 1. Ezt a gyakorlatban hogy kell elképzelni? Zajlik az előkészülete az akciónak, és megkérdezni, hogy "a cselekményben való részvételet valóban konszenzus alapú-e?
Ad 2. A következő lépcső gondolom az lesz, hogy arra fognak hivatkozni, hogy "csak azért mutattam/mondtam azt, hogy beleegyezek, mert úgy éreztem, hogy muszáj".
A 'consent' valoban komplex fogalom, tovabb arnyaljak mas kifejezesekkel is, hogy az eroviszonyokat tisztabban lehessen felterkepezni, erdemes elolvasni a komplett definiciot.
A szerzo szavat nem szandekozom pontositani, ezt csakis o tudja megtenni, esetleg varja az o reakciojat. Amirol en irtam, az a beleegyezes definicioja es mas orszagokban levo implementacioja volt.
Az orszag jogi es erkolcsi kotelezettsegevel kapcsolatban nem foglaltam allast.
Koszonom a tovabbi reszletezest, bevallom, a nemet szelsojobbos idok emliteseig jutottam csak el.
Az irasaiban sok a feltetelezes, tulzo (esetenkent abszurd) peldak felhozasa, katasztrofizalas, caps lock-os nyomatekositas. Igy nem tudok vitazni. Ugy gondolom, ha valaki ehhez hasonlo felcsigazott, erzelmes allapotba kerul egy mas emberrel tortent tortenet emlitesetol amiben nem szemelyesen erintett, erdemes belemelyedni hogy az miert tortenik, ha pedig mar tudja, akkor esetleg azon agyalni hogy miert hergeli magat szandekosan es olvas ilyen tartalmat tovabbra is.
Az ártatlanság vélelme nem védelme. Máshol is van ebből bonyodalom, nem egységesek ebben más országok. Szerintem az eredeti komment fontos dolgokat vet fel, és jól érvel
Kár, hogy nem merült el a kérdésben, mivel a párhuzam nagyon adja magát: az, hogy nálunk nagyobb, erősebb, gazdagabb, és kulturálisan mintának tekintett országokban milyen politikai vagy jogalkotási trendek vannak, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy szolgai módon le kéne azt másolnunk. Könnyedén meglehet ugyanis, hogy 50, 100 stb. évvel később egészen más lesz a közvélekedés, hogy mennyire volt az helyes irány.
De ha már az USA-beli példákat nézzük, akkor nézni kéne az ottani tapasztalatokat is, szakmai ellenvetéseket, kritikákat is. Ez alapján igenis óvatosan kell hozzányúlni a büntető anyagi joghoz, semmiképppen sem egy-egy eset kapcsán felháborodva "uccu neki baltával" alapon nekimenni.
A szándékosan túlzó képek használata évezredes retorikai eszköz, didiktikai célja van, és ha már ezen a poszt alatt történik a jelen párbeszéd, amely szintén érzelemvezérelt alapon vet fel egy témát, nem alaptalan, ha magam is élek hasonló túlzásokkal. Capslock-os kiemelésnél négy darabot számoltam meg.
Én jogászként nézek az esetre, nem pedig katasztrófaturistaként. A Büntető Törvénykönyvünk telve van úgynevezett "szituációs jogalkotási" fordulatokkal, amely a kommentszekció-igazságérzetének kielégítését szolgálja. Történik egy felháborító esemény, a nép felhorkan, a politikusok pedig populist alapon azonnal belebarmolnak a Btk.-ba, hogy mutassák a "kemény texasi sheriff" imidzset.. Ez alapján nagyjából a felnégyelés és az élve elégetés kellene, hogy legyen a büntetése egy kiskutya autóval való elütésének, és ha valaki SZAKMAI alapon esetleg szkepticizmusát fogalmazza meg pl. ha a politikusok populista alapon kötelezően hatezer év fegyházat rónának ki a gyermekkorú sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményekre, akkor arra "hát tán véded a pedofilokat, he?!" alapon le lehet hurrogni.
Azért az a kórház/nőgyógyászat is megéri a pénzét, ahova nem lehet fordulni segítségért. Amúgy azt honnan lehet tudni, hogy nem sikított, rugkapált kellőképpen? Annyira felháborít ez az egész! Annyira sajnálom!
...az abuzált minden nap újra és újra átéli a rettenetet,de naívan bízik abban,hogy igazságot szolgáltatnak neki. Bummmmm,a bíróságtól jön az újabb arculcsapás...
Ha nem bírja tovább,és magát kezdi bántani?! Na, akkor Eulália néni meg Alojz bácsi vihogva legyint: gyenge vót! 🤬 komolyan,a keserű epe feltolul az ember szájába. Respekt minden áldozatnak és harcos segítőnek 🫶
Hát ez elképesztő!!! Bírákról van szó! Akik emberek, nők is...
Milyen igazságot szolgáltatnak, szolgálnak?
Félnek? Öncenzúrát gyakorolnak?
Miért van áldozathibáztatási reflex mindenütt?
Mert be van tartalékolva, hogy majd esetleg meg kell felelni egy későbbi hivatalos narratívának?
Nehogy aztán bajunk legyen belőle? (ősi komcsi túlélési stratégia)..
Ezek szerint felelősség csak a hatalom felé létezik. Egymás felé semmi.
Jó, hogy jelen voltál - vagy -, Vera. Többen kellene hasonló módon jelen lenni.
Remélem, hogy nem marad annyiban ez a dolog sem.
Az elkövetőről nem szóltam, szándékosan - emberként lehet saját ítéletem, de az ítéljen ebben hivatalosan, akinek megvan a képzettsége és tapasztalata, hogy mindent figyelembe vegyen és korrektül, igazságosan járjon el, egy fair és publikus eljárás keretében. Tanuljon belőle mindenki, oktassák, ilyen többé ne legyen.
A felmentés ténye és az egész procedúra teljesen ellene megy ennek. A felfogás még inkább.
Ekkora diszkrepanciával más korban meglincselték volna a bírót _is_...
Azért az indoklást érdekes lenne tudni.
Az indoklást én is szeretném látni, mert emberek nem szoktak bűncselekményeket SMS-ben elismerni. Vagy volt egy itt nem ismertett kürölmény, vagy az elkövetőnek erős politikai kapcsolatai vannak.
"(ősi komcsi túlélési stratégia)"
meglepcsi, de a szaremberséghez a pártállásnak semmi köze, ez nemzeti sajátosság ¯\_(ツ)_/¯
Azzal kezdem, hogy jó, hogy volt hová fordulnia R.-nek. Felháborító és jól tapintható a magyar valóság. Az áldozat hibáztatás és a felelősségvállalás hiányának kényelme biztosította az elkövető büntetlenségét. Az intézmények és hatóságok jogalkalmazása megbukott. A jogsérelem borítékolva. Nagyon sajnálom az áldozatot. El sem tudom képzelni, min mehetett keresztül, én szégyenlem mások helyett magam.
Felháborító!
Itt azonban nem álhatunk meg.
Látnunk kell, hogy mindez a férfi dominanciáju társadalomban tud megtörténni, és mindaddig meg is fog történni, amig meg nem valósul a nemek tàrsadalmi egyenjogúsága. Ez ugyan még messze van, de messziről indultunk (eltekintve az ősi matriarhátustól).
Tisztelet a női egyenjogúság minden harcosának!🙏😊
Szerintem a törvények betartatása enélkül is megoldható lenne, mert a munkaadó is pl. domináns szerepben van a munkavállalósval szemben, mégis sokszor a munkavállaló nyeri a munkaügyi pert.
Bocs, de nem Magyarországon. Barátnőmmel Angliában történt, ugyanez, egyetemen. Ráadásul csoportos erőszak. Szart sem csináltak, senkit nem érdekelt, mert az egyetem jó híre fontosabb volt.
Meg Rotherham, több ezer tinédzserlány, elképesztő, ahol az is belejátszott, hogy mindenki rettegett a rasszizmus-iszlamofóbia-kártyától. Konkrétan elküldtek whistleblowereket antirasszista érzékenyítőre....
Ez mi ? Milyen kétféle erőszak. Ha valaki erőfölényben van, akkor nem erőszakot követ el, csak szexuális kényszerítést? Ki alkotta ezeket a bűnösöket felmentő szarokat ? Egy igazi beteg, bántalmazó országgá tették a jelenlegi felelősök és a fékeik és ellensúlyaik (politikusok, közszereplők, médiaszemélyiségek, véleményformálók, rendőrök, bírók, ügyészek, jogászok, ügyvédek, akik ezt megalkották, és akik ezt eltűrik, akik ezekkel a gyalázatokkal megalkudnak nap mint nap) Magyarországot.
Nagyon remélem hogy egytől egyig felelni fognak bűneikért. Azok is, akik ezt hallgatólagosan, a jelenlétükkel támogatják. A jelenlegi magyar értelmiség, valóban megalkotta a kakisztokráciát...tisztelet a maroknyi kivételnek.
Őszintén minden tiszteletem az áldozaté, hogy volt annyi önkontrollja, hogy az ítélet hirdetésnél nem próbálta elharapni valakinek a torkát, engem kb abban a Hannibal szájkosaras kényszerzubbonyban kellett volna, hogy elszállítsanak onnan.
"ez egy áldozathibáztató, bűncselekmény bagatellizáló, bűnözőpártoló ország ¯\_(ツ)_/¯"
Maximálisan egyetértek azzal, hogy a nők elleni erőszak rendszerszintű probléma. Nem normális az, hogy akár kamaszok is megússzanak egy olyan súlyos bűncselekményt, amit leírtál. Ha az állam nem bünteti meg az ilyeneket, az az igazságszolgáltatás működését is aláássa.
Emellett szeretném hozzátenni - sajnos személyes tapasztalatból mondom, hogy a bántalmazás áldozatai nemcsak nők lehetnek.
Voltam már olyan helyzetben, amikor én voltam a bántalmazott fél, és a környezetem ezt nem ismerte fel, sőt a némaságával a bántalmazó oldalára állt, mert ugye a férfi nem lehet áldozat.
Annyit tennék csak hozzá, hogy a bántalmazás független attól, hogy nő vagy férfi az illető, aki elköveti. Igen hosszú időbe, és sok fájdalomba került anno felismerni, kimondani, hogy magam is bántalmazott voltam. Sajnos ma is sok férfi van, aki senkinek sem mer beszélni a helyzetéről.
Az általad leírt jelenségek nemcsak az egyénnek ártanak, hanem fenntartanak egy olyan társadalmi környezetet is, ahol sok áldozat, akár nő, akár férfi, nem mer megszólalni. Ez a csend pedig senkinek sem válik a javára.
Előrebocsátom, hogy nem erre a konkrét ügyről beszélek, hanem a jelenségről általánosságban - szerintem nem helyén való kiragadni néhány anekdotikus epizódot, majd publicisztikai stílusban a publikum elé tárni, hogy azok majd jól felháborodjanak. Nomeg az eljárás teljes iratanyagának ismerete nélkül pálcát törni... öh ki felett is? A bíró, az ügyész, vagy a teljes büntetőjogi dogmatika fölött?
Ezt írod:
"A konszenzuális szex feltétele a lelkes, kifejezett beleegyezés. Hogy ugyanannyira akarjuk, mint a másik. Minden, ami ennél kevesebb, nemre, korra, társadalmi státusra való tekintet nélkül: erőszak."
Mármint ki szerint? Ki állapította ezt meg? Mert nem a törvény az biztos. "UGYANANNYIRA" kell akarni? Akkor ha a barátnőm nagyon akarja, én meg épp úgy vagyok vele, hogy "üsse kavics, végülis miért ne", akkor én meg vagyok erőszakolva, barátnőnek meg 8 év börtön? Azért ez elég erős elgondolás, a fél ország a börtönben lehetne.
Az a baj, hogy ha össze-vissza tágítják az "erőszak" fogalmát, abból csak egy káosz, és a nem túl kívánatos amerikai woke opression olympics kultúra lesz: "Az a férfi ott 20 év megfogta a fenekem a liftben" --> 10 millió dollár. Bizonyíthatóság, jogbiztonság, ártatlanság vélelme meg ahogy angliánusok mondják "due process of law" meg "beyond reasonable doubt", az mehet mind szépen a kukába.
Az, hogy a férfi nagyobb testalkatú az nem képezheti önmagában marasztalás alapját, ugyanis a - pókokkal ellentétben - tetszik vagy nemtetszik egy biológiai adottság.
Ezt a "azért nem ellenkezett, mert lefagyott" kártyát nem kéne lépten-nyomon automatikusan bedobni valamennyi ügyben, ez lényegében azt tételezi fel, hogy minde nő mulya, mindennemű önálló agency nélkül. Ne mossuk már egybe a noszogatást, "nyomulást" az akaratmegtörő (vis absoluta) kényszerrel, mert egészen más kategória. Az, hogy valaki mulya, az nem jelenti azt, hogy "lefagyott".
Vagy ha valaki tényleg mulya, az hogyan tud beleegyezést adni? Azt elkíséri az anyukája 35 évesen is a közjegyzőhöz? Vagy elég ha lezajlik az alábbi párbeszéd:
- Tisztelt Hölgyem, kérem, hogy nyilatkozzon, hogy feltétlen és visszavonhatatlan hozzájárulását adja ahhoz, hogy velem szexuálisan közösüljön, mindezt lelkesen és mindennemű kényszer nélkül?
- Tisztelt Uram, a kérdésése ezúton határozott igenlő választ adok.
Meg a "mert lefagyott" kártyánál is fontos észrevétel büntetőjogilag, hogy az elkövető ezt felismerhette. Lehet mondani, hogy tulok az, aki nem, de szerintem a "tulok férfi" vs. "mulya nő" szexuális együttlétét elég elvadult dolog automatikusan szexuális erőszaknak minősíteni.
A "Consent" szo definicioja magyarul beleegyezes, engedelyezes. A konszenzualis szex igy magyarul beleegyezesen alapulo szex, igy a szemelyes peldaban On beleegyezett az egyuttletbe.
Az eroszak ujradefinialasa es a beleegyezes szo hasznalata mar megtortent az europai orszagok tobbsegeben, nem omlott ossze egyik orszag jogrendszere sem, bizonyithatosag es artatlansag vedelme tovabbra is a jogrendszerek fontos eleme.
Mi alapjan feltetelezi, hogy Magyarorszagon ez kaoszt hozna, es hogy az alapelvek valtoztatas utan nem lesznek biztositva?
A biologiai adottsagokkal a jog eddig is szamolt, ha az eset szempontjabol lenyeges volt.
A lefagyas hirtelen stresszre adott fiziologiai reakcio, angolul ez a "flight, fight, freeze" resze, nemtol fuggetlen, ha valakinek a szervezete stresszre "freeze" reakcioval valaszol, nem mulya a szemelyisege, es nem is felteltenul no az illeto.
Ha valaki mulya, nem jelenti, hogy nem kommunikal. A nonverbalis jelek, peldaul a masik kozelhuzasa, erintesek, szemkontaktus is kommunikacio reszei. Beleegyezesen alapulo egyuttlet soran a partnernek biztosnak kell hogy legyen abban, hogy a masik fel beleegyezest kommunikalt vagy sem. Ha nem biztos, akkor valoban szobeli kommunikacioval kell kideriteni es meg kell kerdezni a masik felet.
A cikk szerint "ugyanannyira" kell akarni, ezen definíció alapján ha az egyik fél egy kicsit kevésbé óhajtja a dolgot, máris erőszaktevő volna. Bizony az akarás nem egy igen/nem tengelyen van, nem csak a "óh, olyannyira akarom, hogy mindent megtennék érte", meg a "inkább ugranék a kútba" kategória van, hanem ezek között számtalan árnyalat.
Nem gondolom, hogy Magyarországnak jogi vagy erkölcsi kötelezettsége volna mindenben vakon, szolgai módon követni a nyugat-európai meg USA-beli trendeket. Az nem érv, hogy "ott már így van, TEHÁT itt így kell lennie". Ha elolvassuk, a 1938-39-es zsidótörvények parlamenti jegyzőkönyveit, az akkori szélsőjobb épp így érvelt a minél szigorúbb korlátozások mellett, hogy "kéremszépen, már EGÉSZ Európa bevezette, nem maradhatunk le, követnünk kell a trendeket!"
Bizony, egy adott korban a trendek nagyon is károsak is lehetnek, és az, hogy az elmúlt pár évtizedben a nyugati társadalmakban ez az iskola az uralkodó, abból nem következik sem az, hogy helyes, sem pedig az, hogy nekünk ezt zokszó nélkül implentálnunk kéne az erről szóló társadalmi vita lefolytatása nélkül.
Nem kell elvadult nacionalistának lenni, hogy az ember önérzetét sértse az a megközelítés, hogy ha a jogrendszerünk egy-egy tekintetben más iskolát követ, mint mondjuk Kalifornia vagy Hollandia, akkor mi "lemaradásban" vagyunk, és ezt azonnal korrigálnunk kell, egy-kettő.
Nem azt mondtam, hogy káoszt okozott, vagy itt is káoszt okozna, viszont tény, hogy minden ilyen intézkedés növeli az ártatlanul elítélések számát. A büntetőjog nem játékvasút, amibe AZONNAL bele kell kontárkodni, mert van egy szituáció, amit épp nem tudott kezelni. Ha például egy kevésbé forgalmas útkeresztőződésben történik egy autóbaleset, nem kell azonnal oda egy forgami lámpát telepíteni, csak mert történt egy szerencsétlenség. Vagy azért, mert egy gyermek leesett a hintáról, nem kell azonnal törvénybe iktatni, hogy mostantól minden gyermek bukósisakot köteles viselni a játszótéren.
A büntetőeljárásban az ártatlanság vélelme, meg a tisztességes eljáráshoz való jog sem egy igen/nem tengelyen van, hanem bizony egy spektrum, amelyben lehet erodálódni is, meg javulni is. Például az amerikai "mérgezett fa gyümölcse" elv implentálása javítana a dolgon nálunk. A "Believe women" politikai jelszó alkalmazása meg rontana, hiszen az gyakorlatilag a sértett nyilatkozatát vitathatatlanná tenné az ilyen típusú ügyekben.
Nem tagadtam, hogy létezik olyan, hogy "lefagyás", én azt vitattam, hogy MINDEN ilyen esetben azt a kártyát veszik elő lényegében AUTOMATIKUSAN, hogy az illető lefagyott. Lehet, hogy igen, de az is lehet, hogy tényleg csak mulya volt.
Ahhoz, hogy valaki büntetőjogilag felelősségre vonható legyen ahhoz szükséges az elkövető alanyi bűnössége is (szándékosság, avagy gondatlanság legalább). Ha egy tulok férfi találkozik egy mulya nővel, és az nem áll ellen, akkor bizony az fog következni, hogy az illető semmilyen módon nem fogja tudni felismerni, hogy itt ő nem akarja. Azt persze lehet mondani, hogy egy ilyen tulok férfi, aki nem figyeli a partner nonverbális jelzéseit, annak a szexuális kultúrája az olyan amilyen, viszont tuloknak lenni nem bűncselekmény. Ez a megközelítés egyszerűen ahhoz vezet, hogy a "tulok férfi vs. mulya nő" szexuális együttléte gyakorlatilag automatikusan erőszak.
Van a büntetőjogban olyan elv is, hogy "ultima ratio", vagyis az, hogy valami elítélendő, megbotránkoztató, stb. abból önmagában nem következik az, hogy bűncselekmény kell, hogy legyen.
"Ha nem biztos, akkor valoban szobeli kommunikacioval kell kideriteni es meg kell kerdezni a masik felet."
Ad 1. Ezt a gyakorlatban hogy kell elképzelni? Zajlik az előkészülete az akciónak, és megkérdezni, hogy "a cselekményben való részvételet valóban konszenzus alapú-e?
Ad 2. A következő lépcső gondolom az lesz, hogy arra fognak hivatkozni, hogy "csak azért mutattam/mondtam azt, hogy beleegyezek, mert úgy éreztem, hogy muszáj".
Amúgy van errről pár aggály:
https://www.mic.com/articles/114176/what-the-conversation-around-yes-means-yes-is-missing
https://www.stanforddaily.com/2014/11/04/how-to-ace-sex-why-enthusiastic-consent-doesnt-cut-it/
A 'consent' valoban komplex fogalom, tovabb arnyaljak mas kifejezesekkel is, hogy az eroviszonyokat tisztabban lehessen felterkepezni, erdemes elolvasni a komplett definiciot.
A szerzo szavat nem szandekozom pontositani, ezt csakis o tudja megtenni, esetleg varja az o reakciojat. Amirol en irtam, az a beleegyezes definicioja es mas orszagokban levo implementacioja volt.
Az orszag jogi es erkolcsi kotelezettsegevel kapcsolatban nem foglaltam allast.
Koszonom a tovabbi reszletezest, bevallom, a nemet szelsojobbos idok emliteseig jutottam csak el.
Az irasaiban sok a feltetelezes, tulzo (esetenkent abszurd) peldak felhozasa, katasztrofizalas, caps lock-os nyomatekositas. Igy nem tudok vitazni. Ugy gondolom, ha valaki ehhez hasonlo felcsigazott, erzelmes allapotba kerul egy mas emberrel tortent tortenet emlitesetol amiben nem szemelyesen erintett, erdemes belemelyedni hogy az miert tortenik, ha pedig mar tudja, akkor esetleg azon agyalni hogy miert hergeli magat szandekosan es olvas ilyen tartalmat tovabbra is.
Az ártatlanság vélelme nem védelme. Máshol is van ebből bonyodalom, nem egységesek ebben más országok. Szerintem az eredeti komment fontos dolgokat vet fel, és jól érvel
Kár, hogy nem merült el a kérdésben, mivel a párhuzam nagyon adja magát: az, hogy nálunk nagyobb, erősebb, gazdagabb, és kulturálisan mintának tekintett országokban milyen politikai vagy jogalkotási trendek vannak, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy szolgai módon le kéne azt másolnunk. Könnyedén meglehet ugyanis, hogy 50, 100 stb. évvel később egészen más lesz a közvélekedés, hogy mennyire volt az helyes irány.
De ha már az USA-beli példákat nézzük, akkor nézni kéne az ottani tapasztalatokat is, szakmai ellenvetéseket, kritikákat is. Ez alapján igenis óvatosan kell hozzányúlni a büntető anyagi joghoz, semmiképppen sem egy-egy eset kapcsán felháborodva "uccu neki baltával" alapon nekimenni.
A szándékosan túlzó képek használata évezredes retorikai eszköz, didiktikai célja van, és ha már ezen a poszt alatt történik a jelen párbeszéd, amely szintén érzelemvezérelt alapon vet fel egy témát, nem alaptalan, ha magam is élek hasonló túlzásokkal. Capslock-os kiemelésnél négy darabot számoltam meg.
Én jogászként nézek az esetre, nem pedig katasztrófaturistaként. A Büntető Törvénykönyvünk telve van úgynevezett "szituációs jogalkotási" fordulatokkal, amely a kommentszekció-igazságérzetének kielégítését szolgálja. Történik egy felháborító esemény, a nép felhorkan, a politikusok pedig populist alapon azonnal belebarmolnak a Btk.-ba, hogy mutassák a "kemény texasi sheriff" imidzset.. Ez alapján nagyjából a felnégyelés és az élve elégetés kellene, hogy legyen a büntetése egy kiskutya autóval való elütésének, és ha valaki SZAKMAI alapon esetleg szkepticizmusát fogalmazza meg pl. ha a politikusok populista alapon kötelezően hatezer év fegyházat rónának ki a gyermekkorú sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményekre, akkor arra "hát tán véded a pedofilokat, he?!" alapon le lehet hurrogni.
Kedves Vera,
Nem volt fura az a rész, hogy emberek nem szoktak súlyos bűncselekményeket SMS-ben elismerni? Két dolgot tudnék elképzelni:
A) volt valamilyen olyan körülmény, ami miatt az elkövető nem érezte bűncselekménynek
B) az elkövetőnek erős politikai kapcsolatai vannak, ezért tudta magáról, hogy érinthetetlen.
Azért az a kórház/nőgyógyászat is megéri a pénzét, ahova nem lehet fordulni segítségért. Amúgy azt honnan lehet tudni, hogy nem sikított, rugkapált kellőképpen? Annyira felháborít ez az egész! Annyira sajnálom!